Nos, ott hagytam abba, hogy szinte megkerülhetetlenek lettek a bloggereim a szakmában és egyre ismertebb lett a nevünk.
2012 – 2013 igen mozgalmas év volt számunkra és mivel viszonylag gyorsan nővekedtünk strukturálisan így a felelősség is egyre nőtt a mindennapos kihívásokkal együtt.
Kihívások alatt értem azt, hogy az egyre több bloggerrel való napi munka, egyre több feladatot adott (amit be kell vallanom nem voltam se felkészülve, se tudásom nem volt hozzá, hogy kell egy több mint 10 fős csapatot napi szinten vezetni, motiválni. Partnerekkel, ügynökségekkel együtt dolgozni, plusz a termékek folyamatos beszerzését intézni, fotózásokat szervezni, mindezt szorosan együttműködve az informatikusokkal, hogy minden időbe a webshopra felkerüljön, majd a termékekről cikkek szülessenek és természetesen ezek után még eladást támogató marketing kampányokat egyeztessem a külsős online marketingesekkel. Persze itt meg sem említem a napi megoldandó emberi “jóakarások” kezelését)
Ezért egy nap megkerestem egy régi barátomat aki akkoriban az egyik piacvezető üdítő gyártó cégnek volt az egyik vezető ágazatának a marketing vezetője (szándékosan nem nevezem meg a céget, de mindenki ismeri őket ) és kikértem a tanácsát, hogy mit tegyek, mert éreztem, hogy csúszik ki a kezem közül az egész, éreztem a vesztemet, de piszkosul.
Majd Ő miután meghallgatott azt felelte nekem, hogy:
“Nézd, elérted azt amit ezzel a tudásommal sem érti, hogyan tudtam eddig eljutni, de nekem sikerült, de innentől kezdve vagy szakembereket vonsz be és úgy haladsz tovább vagy össze fog omlani minden amit eddig felépítettél. De mielőtt még bármit is tennél az első és legfontosabb kérdést teszem neked fel amit Neked kell megválaszolni saját magadnak! Ha tudod a választ akkor fogod tudni, hogy milyen irányba indulj el ebből a helyzetből. A kérdésem az, hogy mond el nekem, hogy mi a STYLE&DIRT? Egy online média felület, vagy egy multibrand webáruház vagy egy ruhamárka? Amíg ezt nem tudod egy mondatban megválaszolni addig nem fogod tudni melyik irányba kell most menned?”
A kérdés nagyon jó volt mert nem tudtam megválaszolni csak az volt bennem, hogy ez is meg az is meg amaz is. Mert bevallom valahol mindegyik is akartam lenni, de így semelyik sem lehettem. El kellett döntenem, hogy tartalomszolgáltató online felület vagyunk, vagy multibrand webáruház, saját márkás kapszula kollekcióval? Akkor kezdtek egyre jobban bejönni multik és egyre több üzlet nyílt meg és egyre kevesebb volt a saját márkás prémium minőségű egyedi designer ruhamárka. Akik meg már akkor jelen voltak a piacon azokkal szembe az én lehetőségeimmel és a rám zúduló napi szintű külső-belső támadással, városi legendákkal szembe esélytelen voltam. Ismeretlen élethelyzetben voltam, minden képzettség nélkül egy többszörös túlerővel szemben ami egész egyszerűen annyira felzabált, hogy olyan szinten semmisültem meg benne, hogy még a megannyi rágalmazásra se volt erőm reagálni, hiszen minden amiért dolgoztam(tunk) azt láttam ahogy semmisül meg egyik napról, pillanatról a másikra.
Így igen hamar eljött az a pillanat amikor szembe találtam magam azzal a helyzettel, hogy minden amiben, akiben hittem és amiért, akikért akkor annyit küzdöttem az egyik napról a másikra összeomlott és úgy ahogy van le kellett zárnom az akkori helyzetet.
Kvázi nem maradt másom csak egy weboldalam egy hozzá tartozó domain nevem és egy akkoriban soknak számított Facebook közösségi oldalam.
Ekkor még volt pár felszínen tartó próbálkozásom, hogy hátha meg tudom menteni amit lehet (a nagy semmit) de nem sikerült. Miután szembesültem azzal, hogy naponta záródnak be előttem olyan ajtók amik eddig tárva-nyitva voltak előttem, majd tűnnek el azok az emberek akik eddig mellettem voltak vállveregetve, de kvázi meg sem ismertek már vagy éppen a tipikus élethelyzet volt…, szemedbe mosolyogtak és a hátad mögött kinevettek! (ezt az élethelyzetet rettentő nehezen, elárulva éltem meg, hiszen én voltam a “mindenki ellensége, az anti krisztus”)
Kis idő elteltével (2013) úgy gondoltam, hogy nem adom fel az álmaimat és akkor is meg fogom valósítani azt amit elterveztem csak akkor már tanulva a múltból. A folyamatosan átalakuló piacon meg kell újulni ezért újra szerettem volna gondolni a a STYLE&DIRT-öt, azaz el kellett döntenem, hogy mi is a STYLE&DIRT?
Volt egy meglévő koncepcióm amiben mindennél jobban hittem, amit át kellett dolgoznom egy csapatmunka modelljéből egy egyszemélyes vállalkozás modelljébe. De, hogy ezt hogyan és miként kell csinálni arról gőzöm nem volt, hiszen azt sem tudtam, hogyan kell ezt csinálni csak szimplán az ösztöneim hajtottak előre úgy, hogy a mindennapos “pofonok kiállása” árán terelgettem magam az elképzelésem szerint a “jó” irányba. (ez biztos a sport múltból fakadó volt, hiszen ott megtanultam, hogy sosem lehet feladni)
Majd elkezdődött az 1 éves figyelés, tervezés (2014), piackutatás után végig gondoltam, hogy mik a lehetőségeim?
Ha szeretnék blogot akkor ahhoz írnom is tudni kéne (ami a mai napig nem megy � ) és persze az sok idő mire azzal be tudnek futni, bár a Playboy magazintól volt felkérés, hogy a blogomat vezessem ott, de nem tartottam magam az akkori időben alkalmasnak a napi teendőim mellett. Ezért a blog, tartalomszolgáltató médiafelület opciót el is vetettem. Gondoltam arra, hogy tervezzek-e ruhákat, de ahhoz, akkor szintén kevésnek tartottam magam. Így megnéztem, hogy milyen termékekből adtunk el az évek során és mennyit. Nem volt nagy meglepetés, hogy milyen irányba kell haladni, ezért kitaláltam, hogy a STYLE&DIRT egy ruhamárka lesz és én szeretnék lenni a “legnagyobb” egyedi póló márka. Elkezdtem őrült lendülettel, teljesen vakon a beszállítói piacon felkutatni mindenkit, akik pólókkal foglalkoztak. Beszállítóktól kezdve a gyártáson át mindenkit és mindenhol is kutattam. Majd amikor az alapok meg voltak, tudtam, hogy mivel pénzem nincsen, hogy reklám kampányba kezdjek vagy megfizessek hírességeket a reklámozásra így az egyetlen hosszú távú célom az volt, hogy mindent kizáróan a legjobb minőséget szeretném forgalmazni a legszélesebb design portfólióval. Ezért elkezdtem a terméktesztelések számos sorát ami nem kis munka volt. Majd megterveztem az új weboldalt és hozzá a STYLE&DIRT (akkor már) pólómárka új arculatát is. De mindezek mellett még volt egy hiányérzetem… jó lett volna ha lett volna egy saját kis bázisom, amiben én saját magam jól érzem magam… nem egy úgymond központ. Volt is elképzelésembe, hogy milyen helyen éreztem volna igazán jól magam… így neki is kezdtem a kutatásnak, hogy hol lenne a legjobb létrehozni egy kis “bázist” magamnak, ahonnan Főnix madárként térhetek majd vissza az összeomlásból! Volt egy ösztönös megérzésem, hogy hol kellene keresnem ezt a helyet és az érzéseim ismét nem csaptak be, mert MEGTALÁLTAM!
Nagyon örültem és egy hatalmas önmotivációval, erővel vágtam bele a “Főnix madaramnak”, hogy újra még erősebben támadjon fel, térjen vissza!
Na igen ám, csak azt nem tudtam akkor még, hogy a “Főnixemmel” egy (horror) hullámvasútra ültem fel amit elképzelni sem tudtam, hogy mi fog majd még rám várni…
'GB'
Szorgalmasan dolgozom – s önérzetesen – Ha lenyírják a szárnyaimat – járok majd a lábamon; – ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik – hasoncsúszók!
Széchenyi István
